,,A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.”
A kis herceget először általános iskolás koromban olvastam. Emlékszem, nem igazán kötött le a történet: random epizódok egymásutánja, fura párbeszédekkel.
Múlt tanév végén Rainer-Micsinyei Borcsi és Bremer Ádám állt elő az ötlettel, hogy ezt adjuk elő az Osztályszínjátszó Fesztiválon (később ők rendezték a darabot). Másodjára csak ezért vettem kézbe. Különös érzés volt, hogy ugyanazokat a sorokat olvastam, mint néhány éve, mégis mintha nem is ugyanaz a történet lenne: a furcsa párbeszédek örök kérdésekké álltak össze. Az epizódok pedig mind értelmet nyertek. A darab a felnőtté válással, a barátsággal, szeretettel, felelősséggel, hatalomvággyal, a pénzzel, és még sok más kérdéssel foglalkozik.
,,Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
A kis herceg egy mindenki számára élvezhető mű, így mindenkinek ajánlom mind a darab megnézését, mind a könyv elolvasását (nem hosszú, két óra alatt simán végezni lehet vele, a darab pedig még kevesebb időt igényel, de annál több élményt nyújt.)
Köszönjük Pataki tanárnőnek és Kulin tanárnőnek a segítséget a darab elkészítéséhez!
