A Magyar Költészet Napja alkalmából meghirdetett iskolai verspályázatra számos nagyszerű alkotás érkezett. Az aLapban ezek közül válogatunk a következő hetekben.
Hartay Luca: Zivatar
Mossa a víz a partot,
Lágyan fodrozódik a víz,
Érzések cseppjei közt,
Egy fesztelen embert idéz.
Valami indul lentről,
Régi, ismerős áramlat,
Ez talán az egyetlen,
Mely a viharnak átadhat.
Mossa a víz a partot,
Hullám csap a kövek között,
Ez a zaklató érzés,
Amely lelkembe költözött.
Szürke ruhát húz az ég,
Villám csap át, dörgés rázza,
Dörgésnek hat a szívem,
Eszeveszett dobogása.
Mossa a víz a partot,
Kint jár már a fák derekán,
Így temet maga alá,
Ez a sűrű gondolat-ár.
Sós, párás a levegő,
Mind ki él, már elmenekült,
Maradtunk, Isten és én,
Szélviharban térdepelünk.
Mossa a víz a partot,
Újra nyugodt, csendes part az,
Az előbbi zápornak,
Már csak nyomai maradtak.
Megmaradnak a nyomok,
Gyógyulnak, de el nem tűnnek,
S nem tudni fellegek,
Felettem megint mikor gyűlnek.
