A keddi virrasztást 7 órás kezdési időponttal hirdették meg, de már hét óra előtt sokan megjelentek. Az igazgató úr hét óra körül hagyta el az épületet, köszönt a már ott lévő diákoknak, megkérdezte, hogy szükségük van-e az épületre, mi a terv a virrasztással, és természetesen (ahogyan a híroldalakon is olvasható) sok sikert kívánt a gyülekező diákoknak.
Akkor még csak egy nagy, feliratos textil volt kész, és egy felirat a betonon. A szervezők és a lelkes diákok hoztak kartonlapokat, hungarocelltáblákat, vastag filceket és valaki hozott spárgát is, hogy legyen mivel a kerítésre akasztani az elkészült táblákat. A táblák készítői szorgosan keresték a legjobb feliratokat, amik a helyzethez illenek. Inspirációt vettek mások kész tábláiról, majd munkához láttak és hirtelen a teljes kerítés megtelt kész táblákkal. A kerítésen sok gyertya világított.
Erre járt nem mellesleg néhány újságíró, akik különböző dolgok felől érdeklődtek: tudják-e a tanárok, hogy ez most itt van; jönnek-e tanárok; mit mondott a diákoknak az igazgató úr; és hogy meddig terveznek maradni. Ezekre a kérdésekre a szervezők válaszoltak, meg néhány jól tájékozott végzős.
Fél nyolc környékére egy jelentős diáksereg gyűlt össze, mind jelenlegi-, mind régi toldysok. Természetesen ők is igazi toldysok, mert aki egyszer toldys, az mindig is toldys marad.
Nagyon sokan voltunk, alig lehetett úgy közlekedni, hogy valakihez ne érj hozzá vagy valakit ne lökj meg véletlenül. Alapból ez nem lenne kellemes, de akkor megvolt a varázsa, lehet az esemény miatt, de lehet azért, mert fáradt voltam. Az egyik nagy esemény az volt, amikor nyolckor rendesen egymás hegyén-hátán voltunk és elénekeltük a Mi vagyunk a Grund! című dalt, ami már-már a tiltakozás/tanárok melletti kiállás nem hivatalos himnusza. A társaság lelkesen énekelte a közismert dalt, a „zászlót” közben az első sorban állók fogták. Szerintem ez a pillanat volt a legemlékezetesebb.
Ezek után az énekléshez használt hangszóróból szólt zene, ami csak fokozta a hangulatot. A közismert zenéket azok énekelték, akik a JBL közelében voltak, néhányan táncoltak is. A fergeteges hangulat hajnali egy körül halt el, de úgy gondolom, az eredeti tervekhez képest ez így mesés.
Volt néhány tanár is, de ez egy diákok által szervezett program volt, aminek célja, hogy kimutassák a diákok a szolidaritásukat a tanáraik felé, kiállva mellettük. Egy tanár megígérte, hogy hoz süteményt meg teát. Én akkor már nem voltam ott, de azt hallottam, hogy mind a sütemény, mind a tea épségben eljutott az akkor ott lévőkhöz =)
Nagy tapsot érdemel az a négy diák, akik a teljes éjszakát az iskola előtt töltötték. Ketten sátorban – polifoamon, hálózsákban – míg egy másik diák egy, a konyhájából hozott sámlin töltötte az éjszakát. Saját bevallás alapján összesen 1-2 órát aludtak, mert – ahogy a program nevéből is adódik – nem aludni jöttek, hanem virrasztani. Természetesen attól függetlenül, hogy egyáltalán nem aludtak eleget, ott voltak a kora reggeli iskola előtti élőláncnál. Tényleg hihetetlen.
