Élménybeszámoló a Kutatók éjszakájáról
Minden évben hallani a híradóban, hogy az állatkertben, kémia laborokban milyen érdekes előadásokat tartanak a Kutatók éjszakája alkalmából. Eddig soha nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek, milyen programokat is szerveznek, de ez idén megváltozott. Most összesen 4 előadáson vettem részt, melyből hármat a Budapesti Corvinus Egyetem, az utolsót pedig a Morgan Stanley nevű amerikai befektetési bank szervezett.
Az első előadás, amin részt vettünk a fenntarthatóság témakörét járta körbe: a párizsi klímacsúcson elfogadott fenntartható fejlődési célok (SDG) voltak a középpontban. Ez az előadás volt a leginteraktívabb, a program nagy részét egy kahoot kvíz töltötte ki. Mit gondoltok, a fejlődő világban a lányok hány százaléka kap oktatást, 20,40 vagy 60%-a? Teljesen meglepődtünk, amikor se a 20%-os, se a 40%-os válaszért nem kaptunk pontot. Ugyanitt derült ki számunkra, hogy globálisan a mélyszegénységben élők (akik napi kevesebb, mint 1,9 dollárból élnek!) száma felére csökkent az elmúlt 30 évben. Amikor minden nap csak arról hallunk, hogy milyen katasztrófák történnek a világban, és hogyan lesz jövőre rosszabb az életünk, kifejezetten jól esett ilyen jó híreket hallani.
Az előadás címe Fenntarthatóan: felelsz vagy mersz? volt. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan lehet egy programba belecsempészni az osztálykirándulások, meg mámoros házibulik egyik kedvenc játékát egy corvinusos előadásba. A program végére kiderült: vagy elmondjuk, hogy mi volt a legpazarlóbb dolog, amit vásároltunk vagy csináltunk, avagy megkóstoljuk a sült, pörkölt szöcskét. Egyáltalán nincs különleges íze, olyan volt, mint egy popcorn (lehet, hogy a mellékízt csak a paradicsomos ízesítés nyomta el).
A második programunk azonban egy nagy csalódás volt. Az előadás címe azt sugallta, hogy a régió gazdaságait fogják összehasonlítani, de ez csak részben fedte az igazságot. Három kutató prezentálta a kutatási eredményeiket, azonban az előadásuk egészen unalmas volt. Az egy órás statisztikákkal és szakterminusokkal teletűzdelt előadás után azzal a konklúzióval jöttem el a téma kapcsán, hogy ahol rosszabban teljesít a gazdaság, ott megnő a populisták népszerűsége – na erre aztán sose gondoltam volna.
A második programról csalódottan mentünk tovább az utolsó corvinusos előadásunkra, és mivel annak hasonlóan komoly címe volt, alacsony elvárásokkal léptünk be a terembe. Azonban az állami támogatásokról szóló előadás messze a legjobb volt a három közül, és már csak ezért is megérte eljönni a Kutatók éjszakájára.
A középpontban a közgazdaságtan állt, ezért nehéz ezt kikerülve írni róla. Mindenesetre az előadó közérthetően beszélt arról, hogy a külföldi beruházások milyen hosszútávú hatással vannak a régió gazdaságaira. Szó esett továbbá a közepes jövedelem csapdájáról, ami azt jelenti, hogy a kormányok a gazdaság rövidtávú fejlesztése céljából támogatják a multinacionális cégek gyár-beruházásait az országukban. De, mivel ezekben a gyárakban általában nincs se kutatás-fejlesztés, és a termékekhez hozzáadott érték is minimális, ezért hosszútávon a gazdaság nem fog jobban teljesíteni ezen multik miatt, sőt, ha egyfajta verseny alakul ki ezekért a beruházásokért (mint pl. a közép-európai régióban), akkor a kormányoknak gazdasági céljává válik a bérek alacsonyan tartása. Én nem tudtam arról, hogy Magyarországnak van egy külön hivatala arra, hogy a cégeket meggyőzze, hogy ide hozzák a gyáraikat, és ne pl. Csehországba. Annak ellenére, hogy természetesen közgazdaságtanról volt szó, mégis azt kell hogy mondjam, hogy ezt az előadást szerintem olyanok is élvezték volna, akiket más tudományágak érdekelnek.
Az este megkoronázása azonban mindenképpen a Morgan Stanleyben volt. A Morgan Stanley egy amerikai befektető bank, amely több, mint 6,5 ezer milliárd dollár (!) értékben kezel befektetéseket (a Budapesti Értéktőzsde részvényeinek összértéke kb. 17 milliárd dollár). A bank budapesti székhelye egy soroksári úti menő irodaházban van, pazar kilátással a Dunára. Erre a programra előre kellett regisztrálni, és annak ellenére, hogy akár 100 ember is jelen lehetett volna, a cég konyhájában egy kis fogadást tartottak a látogatók számára.
A közel két órás program egy 5 részből álló előadássorozatot takart. Az első előadásban a bank budapesti igazgatóhelyettese beszélt a bank történetéről (ami szerintem hosszú és unalmas volt). Ezek után a tőzsde működéséről tartottak egy előadást, különböző részvénytípusokról is hallottunk, valamint szó esett az automatizált részvény-kereskedésnél használt algoritmusok működéséről is. Ezeken az előadásokon például kiderült, hogy mivel az első beérkezett ajánlatot fogadják el a kereskedők (azonos áron), ezért minden idő számít. Eddig optikai kábeleken keresztül küldték az ajánlatot, azonban azóta több pénzügyi központ között kiépítettek mikrohullámú csatornákat, így az eddigi 15-20 mikroszekundumos idő helyett 8-10 mikroszekundummal jut el a jel pl. Chicagóból New Yorkba (az emberi reakcióidő átlagosan 200ms).
A program közepén kipróbálhattuk magunkat brókerként, egy élőkereskedéses játékban, ami szerintem az abszolút favorit program volt. A játék lényege az volt, hogy mindenki a hallgatóságban egy linken keresztül becsatlakozhatott egy tőzsdébe, ahol arannyal és ezüsttel lehetett kereskedni. A játék 75 körből állt, és minden kör 8 másodpercből állt. A körben vagy ezüstöt/aranyat vettél, vagy ezeket eladtad, vagy pedig semmit nem csináltál, várva, hogy mit hoz a következő kör. A játék közben kivetítették a két áru kereskedési árát, így kicsit magabiztosabban próbáltuk megtippelni, hogy (a Wall Street farkasából idézve) az árak fel, le, vagy oldalirányba fognak-e elmozdulni.
Összességében nagyszerű élmény volt a Kutatók éjszakája, és remélem, hogy jövőre is ilyen színvonalú programokon vehetek majd részt.
