Tőlünk Észak-Keletre
Elöntötte az önzés újra a világot.
Hol van már a béke s az egyetértés?
Hol marad a segítség?
Megtámadtak egy szabad népet.
S mindezt miért?
Elöntötte az önzés újra a világot.
Terjed a hír és menekül az ember.
Remegés fut végig az országokon.
Reszketve kérdezik:
Mi lesz most?
S mindezt miért?
Elöntötte az önzés újra a világot.
Itt még csak távoli sejtés,
Mi Ott nagyon is való.
Lövés dördül valahol messze.
Hol marad a segítség?
S mindezt miért?
Elöntötte az önzés újra a világot.
Sír egy kisbaba egy szobában.
Hol van, ki csitítsa?
Az anyja ott sír a másik szobában.
Hogy fog a kicsi felnőni? Ki tudja?
S mindezt miért?
Elöntötte az önzés újra a világot.
Tűz világítja meg az arcokat.
Sok család most a fényképeket nézi.
Már ami megmaradt belőlük.
Vagy csak állnak a sírnál s érzik állani a Halált maguk mellett.
S mindezt miért?
Elöntötte az önzés újra a világot.
Futna most az ember,
De a felelősség elől futni nem lehet.
Elöntötte az önzés újra a világot.
Álljunk ki a tetőre s kiáltsunk együtt!
Támasszuk fel újra, mi a Szabadságot!
Kertész Lujza Sára 2022. 02. 24
