aLap

Toldysok Svájcban

Március 16-22-ig a 11.a és a 11.b németeseinek egy része Svájcba utazhatott iskolánk cserediák programjának keretein belül.

A Toldynak több évtizede testvériskolája a winterthuri Kantonsshule Rychenberg, amivel egy cserediák programot folytat: ősszel a magyar diákok látják vendégül a svájciakat, tavasszal pedig a svájciak a magyarokat. Ez idő alatt a diákok a választott cserediákjaiknál laknak, így megismerhetik a helyi szokásokat, bepillantást nyerhetnek a helyiek életébe.

A mi esetünkben is így történt: tavaly tavasszal megkaptuk a svájci diákok rövid bemutatkozását, ez alapján választottuk ki, hogy kivel szeretnénk részt venni a programban. Ezután mindenki megismerkedett a diákjával Instagram-on vagy WhatsApp-on, majd vendégül láttuk őket ősszel.

Március 16-án, szombaton nem sokkal reggel hat után egy csoport diák és két tanárnő gyülekezett a Keleti pályaudvaron. A vonatra felszállva kezdetét vette a tizenhárom órás út, ami a három átszállásnak és egy pakli Fekete történeteknek köszönhetően nem is volt annyira unalmas. A nap végén pedig újra találkozhattunk régen látott barátainkkal.

Másnap a családok és a diákok szerveztek nekünk egész napos programot. Sokan bowlingozni mentek, mások várost néztek (pl.Bernben) vagy kirándultak.

Hétfő reggel a svájci diákokkal együtt mentünk a Kantonsshule Rychenberg-be, ahol először egy előadást tartottak nekünk a svájci németről, majd kis csoportokban vehettünk részt az órákon. Érdekes volt, hogy az iskola teljesen papírmentes (csak nekünk nyomtattak ki egy-két lapot), és a diákok laptopokat és iPad-eket használtak könyvek helyett. A tanárok nem a táblára, hanem az iPad-jeikre írtak, és azt vetítették ki. Ezután a diákok körbevezettek minket az iskola épületeiben, köztük az iskola mélygarázs-szerű biciklitárolójában, a több emeletes, Apple számítógépekkel felszerelt könyvtárukban, ahova a diákok szinte bármelyik könyvet berendelhetik. Itt a legújabb filmek is megtalálhatóak, például az Oppenheimer vagy a Barbie, a biológia részlegen pedig élő állatokat tartanak terráriumokban. Ezután a menza épületébe mentünk, ahol többféle étel közül választhattunk. Ebéd után meglátogattuk a Skills Parkot, ami egy trambulin park egy focipályával kiegészítve.

Másnap megnéztük Winterthur belvárosát. Elsétáltunk a Römerholz múzeumba, ami egy viszonylag kicsi, de annál szebb gyűjtemény. Idegenvezetéssel megtekintettük Renoir, Manet, Monet, Cézanne, Goya és Picasso festményeit is. Ezután elutaztunk a Rheinfallhoz, ami Európa legnagyobb (és talán a legszebb) vízesése, majd visszatértünk Winterhurba, ahol kipróbáltuk Winterthur (svájci diákok elmondása szerinti) legjobb szendvicsét. Esti programként még felsétáltunk egy dombra, és megcsodáltuk az esti Winterthurt.

Szerdán egy hegycsúcshoz, a Rigi Kulm-hoz mentünk, ahova egy fogaskerekű vitt fel minket. Innét csodálatos kilátás tárult elénk, havas hegycsúcsokkal és gyönyörű tavakkal. Ezután hajóra szálltunk, és a tóról is gyönyörködtünk a tájban. Bár nagyon sok szép helyen jártunk Svájcban, nekem ez volt a legnagyobb élmény. Luzernben szálltunk le, tettünk egy sétát a városban. Megnéztük Luzern leghíresebb nevezetességét, az 1332-ben épült fahidat, amelynek homlokzatait háromszög alakú középkori festmények díszítik. Megnéztük az Óvárost is, ahol rengeteg aprólékos festményekkel díszített ház állt. Sajnos itt nem tölthettünk sok időt, mert haza kellett indulni.

Csütörtökön Zürich-be mentünk. Megcsodálhattuk az Óvárost, a Grossmünster templomot, majd ellátogattunk a zürichi Kunsthaus-ba, majd körülnéztünk Zürich belvárosában is. Este záróestként a gimnázium menzáján kártyáztunk, beszélgettünk és zenét hallgattunk.

Pénteken közös tesióránk volt, amin röpiztünk, majd elbuszoztunk a Technorama-ba. A Technorama a magyar Csodák Palotájához nagyon hasonló hely, csak sokkal nagyobb, több száz kísérleti bemutatóeszközzel. Volt itt „Gefühldetektor” (érzelmeket érzékelő gép), és sok más érdekes tárgy, például egy hatalmas rugószerű eszköz a hullámmozgás szemléltetésére.  Egy eszköz bemutatta, hogy hogyan mennek az egysejtűek a mágnes negatív pólusa felé a pozitív felől. Volt itt egy nagyjából 30 fokkal elfordított szoba, amelybe az ember besétálva elvesztette az egyensúlyérzékét. Láthattuk a mágnesek hatását a képernyőkre, és sok minden másra. Vízzel kapcsolatos kísérleteket is kipróbálhattunk. A kedvencem egy folyosó volt, amelynek falára úgy vetítették ki a fényeket, hogy azok körbe-körbe mentek. Ezen végig kellett sétálni, ami olyan érzés volt, mintha a padló lejtett volna az egyik irányban. Az is nagyon jó volt a Technorama-ban, hogy a kísérletek magyarázatát is elolvashattuk. Az eszközök változatosságának köszönhetően a földrajz, a biológia, a fizika és a nyelvek (hiszen a leírásokat valahogy el kellett olvasni) kedvelői is jól érezhették magukat itt. Ez után záró programként nyárson sütögettünk a svájciakkal, majd mindenki elkezdett készülődni az induláshoz. A pályaudvaron búcsút vettünk svájci barátainktól, majd felszálltunk a vonatra.

Hazafelé csak egyszer kellett átszállni. Éjszakai vonattal mentünk haza, ahol kicsit zsúfoltak voltak a fülkék, de más probléma nem akadt.

Összességében hatalmas élmény volt az utazás, nemcsak amiatt, mert rengeteg szép helyen jártunk és gyakoroltuk a németet, hanem azért is, mert barátokat szereztünk. Köszönjük a szervezést Endrényi Flóra, Szita Anna és Tóth Sarolta tanárnőnek!